Minden régi, nagy múltú városnak megvannak a várossal élő, öregedő és megújuló családjai. Az egyik ilyen a miénk is. A Vesztergombik élete szorosan és elválaszthatatlanul egybeforrt Szekszárddal.
Az a családi címer, amit a címkéinken is használunk, az 1700-as évek elejéről származik. Ennek tanúsága szerint a családunk igen régóta művel szőlőt és készít belőle bort.
Szekszárd első hegybíróját Vesztergombi Györgynek hívták, ami abban az időben a magas szakmai elismertség mellett a széleskörű társadalmi elismertséget is jelentette. Fontos hivatal volt, ahogy ma is az, hiszen akkor merült fel először az igény, hogy rendszerbe fogják a szőlőhegyen dolgozó gazdákat és az ott megtermelt bort nyilván tartsák. Ettől az időtől találhatók konkrét számok a szekszárdi borokról.
Mindemellett fontos megemlíteni, hogy a Vesztergombi család klasszikus nagyparaszti gazdaságot birtokolt. Ez a vertikum szinte minden ágát tartalmazta, a gabonatermesztéstől a fűrészüzemen keresztül, a szőlőművelésig. Ez utóbbi a tevékenység csúcsaként és keretbe foglalójaként mindig fontos szerepet kapott.
Az előző rendszer nem támogatta a családi gazdálkodást és a minőség centrikus gondolkodást. Nem tette könnyebbé a család életét az sem, hogy nagyapám id. Vesztergombi Ferenc koronaőrként szolgált a II. Világháború idején, és mint ilyen rendszeridegen elemnek, szinte mindenét elvették, erőszakkal a tsz-hez csatolták. A megmaradt szőlőterületek, az akkoriban engedélyezett fejenkénti 800 öl, a személyes fogyasztáson túl fontos feladatként őrizték a családi hagyományokat. Minden ősszel a szüret volt talán a legfontosabb családi találkozó, ahol jó hangulatban adtak hálát a termésért. Készült vörösbor, amit hordóban érleltek hosszabb ideig, készült siller, amit naponta fogyasztottak, és készült fehérbor is hagyományosan. Az ilyen szüreteken szinte észrevétlenül lett a fiatal generáció is a szekszárdi szőlőhegy ismerője, rajongója.
Édesapám Vesztergombi Ferenc is így fordult a borász szakma irányába. A kecskeméti borászati főiskola elvégzése után néhány évig más borvidéken csiszolta tudását, majd hazatért és az akkoriban egyetlen lehetőségként jelen levő Állami Gazdaságban kezdett borászkodni.
Amikor megtörtént a rendszerváltás, kinyílt a lehetőségek tárháza. A privatizáció segítségével visszakaptunk 10 hektár szőlőterületet és egy Kadarka utcai pincét. Ezekre alapozva 1991-ben megalapította a mai napig működő családi vállalkozásunkat.
1993 fontos évszám nekünk, hiszen ekkor választották meg Vesztergombi Ferencet az „Év Borásza” -nak. Harmadikként nyerte el ezt az igen rangos elismerést, ami akkoriban nem csak borász szakmai érvek, az elkészített borok minősége okán került kiosztásra, hanem szólt a borvidékért, a borvidéken épülő borász közösség érdekében végzett munkának is. Ez utóbbi abban az időben talán nehezebb, emberpróbálóbb feladat volt, mint a birtok fejlesztése.
Szekszárd városa is úgy gondolta, hogy értékelendő az elvégzett munka. Édesapám megkapta a Közjóért kitüntetést, majd nem sokkal később a megtisztelő Szekszárd Város Díszpolgára címet.
Az évek múlásával a területek növekedtek, ahogy én is. Természetes módon illeszkedtem be a napi munkák elvégzésébe, miközben megszereztem az első főiskolám, ami egy marketing szakos agrármérnöki diplomát adott. Ezután következett a szakmailag fontosabb végzettség. Szőlész borász szakmérnök lettem a Kertészeti Egyetemen. (akkor éppen Szent István Egyetemnek hívták) E közben töltöttem el egy szüreti időszakot Ausztráliában, ami fontos tapasztalatokkal és tudással gazdagított.
Ma édesapámmal és édesanyámmal Piroskával próbáljuk elvégezni a borászat irányításának feladatait. Az új generáció is próbálgatja magát és ismerkedik a pince, a szőlő hangulatával.
Jelenleg 27 ha szőlőterülettel rendelkezünk. Ennek a nagy része újratelepített, viszonylag fiatal szőlő, de ezek között is sorban lépnek a felnőttkorba az ültetvények.
Fontos és szükséges dolog volt a régi nagyüzemi ültetvények leváltása a korszerű új telepítésekre.
Jelentősen megnőtt a hektáronkénti tőkeszám, hiszen a régi ültetvényekben erősen leromlott állapotú 2-2500 tőke próbálta a nekünk tetsző minőséget produkálni, addig az új telepítéseken fekvéstől függően 4-5000 tőkével számolhatunk. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy az új telepítések esetében biztosak vagyunk abban, hogy milyen szőlő terem. A régi tsz szőlőkben ez nem volt azért ennyire egyértelmű.
Lényeges dolog még, hogy a megnövekedett tőkeszám mellett a nekünk tetsző módon tudjuk a terméskorlátozást végezni.
Úgy gondoljuk, hogy a Szekszárdi borvidék legjobb dűlőiben rendelkezünk területekkel (Kerékhegy, Hidaspetre, Bodzás, Porkolábvölgy, Szarvastető, Leányvár).